Peremfelhők napja, 2022.06.10.
- Tiszavölgyi Dávid
- 2022. jún. 11.
- 3 perc olvasás
Meteorológiai háttér: Sekély ciklonális mező, és ebben hullámzó, szinte egy helyben álló frontzóna alakította az elmúlt napok időjárását, így ezen a napon is várhatóak voltak (akár nagyobb számban is) zivatarok. Az elsődleges veszélyforrás itt is a felhőszakadás volt, de emellé kisméretű (1-2 cm) jég, és viharos szél is várható volt.
A délutáni órákban jelentősebb labilitás halmozódott fel, továbbá a modellfutások is bíztatóak voltak, minden más paraméter tekintetében is, így vadászat esélyes volt a dolog. Ugyan a szélnyírás alacsony volt, ezért szupercellákat nem vártunk, de a kialakuló multicellás zivatarok is tudnak szépek lenni, továbbá tudományosan is érdekesek, ezért foglalkoztam a helyzettel.
A délutáni vadászat számomra az ország középső sávjában lévő konvergenciavonalon kipattanó zivatarokkal kezdődött.
Bár délután 3-ig dolgoztam, utána tudtam foglalkozni az eseményekkel, de ezzel időben nem veszítettem semmit ezen a területen. Az első komolyabb érkezőre 4 óra utáni időpontig kellett csupán várni. Északkelet felől az ország legerősebb zivatara közeledett, ami már messziről is szép látványt nyújtott.
Mivel errefelé tartott, és igen erős csapadéktevékenység látszódott benne a radaron, kivártam, arra számítottam, hogy talán szép peremfelhővel fog érkezni. Hamarosan nem is kellett csalódnom, igen pompás látvány tárult elém.
Timelapse videó az érkezéséről:
A végét tudtam már csak elkapni, de egy gustnado is kialakult a gustfront mentén. Látványos örvény volt, sajnálom hogy csak ennyire tudtam dokumentálni. A Gustnado a kifutószél front és a meleg levegő találkozásánál alakulhat ki. A feltételek akkor optimálisak, ha a gustfront előtt meleg, nedves, labilis légtömeg helyezkedik el. Az erős kifutószél és a zivatarba befelé fújó szél eltérő irányban fúj, ezáltal erős szélnyírás adódik, ami létrehoz egy horizontális örvényt. Az itt kialakuló konvergencia és a labilis levegőben a gustfront általi emelés erős feláramlást generál, ami egy nagyon kis területre húzza össze ezt az örvényt, ami így erőteljes forgásba kezd. A tornádóval ellentétben a gustnado alulról épül fel.
Innen aztán menekülésre került a sor, ugyanis látható volt a jégsáv, amit szerettem volna elkerülni, plusszban a dokumentálást itt nem adtam fel, szerettem volna további képeket készíteni. A peremfelhő kitérés közben is igen látványos volt.
Elsőre Péterinél lőttem meg újra, majd hátsó kisebb utakon mentem tovább Monor szélére, ahová akkor ért oda a csapadék. Ez is látványos sávval érkezett, azonnal látszódott, hogy ismét ki kell térni előre, mert ha belekerülök, onnantól bukom a további dokumentálást.
Ezután még Üllő felé volt egy kitérés, ahonnan még egyszer ráláttam a zivatarra, ami kicsit burst (légzuhatag) jellegűnek látszódott. Az elvonulta után bementem a városba kárfelmérni, de sok tócsán és pár leszakadt ágon kívül mást nem láttam. Utólag több helyről is kaptam képeket, hogy miket okozott a zivatar, ezeket alább mutatom, a kép alatt a helyszín és a készítő neve. A Nyugati-Cegléd vonalon órákig állt a vonatközlekedés, hatalmas késések voltak áramkimaradás miatt. Monoron-Monorierdőn is több helyen áramszünet nehezítette a lakosok életét.
Ezzel az első kör le is zárult.
2. és 3. hullám:
Épphogy csak hazaértem, mindössze 2 képet dolgoztam ki, ettem pár falatot, máris riasztás, újabb akció érkezik. Elsőre nem is akartam rámozdulni, de aztán egyre szebbnek nézett ki a radaron, plussz mögötte újabb keletkezés látszódott, így hát megindultam, hétvége jön, mibaj lehet...
Terepre érve látszódott egy szétesőben lévő peremfelhő, viszont ezzel nem is foglalkoztam sokat (ez volt a 2. hullám), ugyanis innen északkeletre szemmel láthatóan is új fejlődés volt, így inkább az volt az érdekesebb. Irány vissza Üllő felé megint, ahonnan megintcsak csodás peremfelhő tárult elém. Mivel közeledett a naplemente, a színek is igen impozánsak voltak.
Itt sem akartam még elengedni ezt az egészet, főleg hogy naplemente jött, és még volt is helyünk / időnk menni. Mivel pont az M4 mellett voltunk, ezért rögtön irány Vecsés, reptér környéke, onnan még jó esélyt láttam fotózni. Odaérve jó döntésnek bizonyult, a lemenő nap kezdte megsütni az érkező peremet, ezzel igencsak egyedi látványt kölcsönözve neki. Mivel a csapadék ránk nem volt már annyira veszélyes, ezért viszonylag nyugiba vártam meg az áthaladását és folyamatosan lehetett fotózni.
A vadászat itt végetért, további érdemi akciót nem láttam kialakulóban. Hazafele még kaptam egy helyszíni bírságot, csak hogy legyen valami negatív is a napba. :D
Összességében nagyon látványos napot sikerült zárni, a károkat is megúsztam, bár sajnos mások nem voltak ilyen szerencsések. A túra vége (annak ellenére hogy csak a környéken mozogtam) 140 km lett.
Comments